Biograd

  • Szent Anasztázia (sv. Stošija) szűz és vértanú tiszteletére szentelt plébániatemploma a Biogradi-félszigeten egy magaslaton áll. Szent Anasztázia már a 10. században a plébánia védőszentje volt, tehát helyi tisztelete a kezdetektől fogva élt a településen. A korábban neki szentelt templomokat azonban az évszázadok során többször is lerombolták. A mai templomot 1761-ben építették. Hosszúsága 33, szélessége 12,50 és magassága 10 méter. A bejárat feletti tábla szerint a templomot Matija Karaman zárai érsek szentelte fel Ante Jurašović plébános idejében 1761-ben. Egyhajós barokk épület apszissal. A homlokzat tetején a védőszent szobra áll. Plébánosainak és híveinek áldozatkészségéből többször is megújították. A templomnak öt barokk oltára van, közülük a legértékesebb gazdagon faragva és aranyozva van. A feltámadt Krisztus és éneklő angyalok díszítik és a 18. század első felében készült. A templom a horvát kulturális örökség része. A plébániaház 1869-ben épült.
  • A templom északi oldalán emelkedik a kőből épített 30 méter magas harangtorony. A tornyot 1859-ben építették és egymás alatt három harang található benne. A harangokat 1925-ben Padovában öntötték és a Horvát Királyság alapításának ezredik évfordulója emlékére helyezték el a toronyban.
  • Az új temetőben áll a Mindenszentek templom, melyet Marijan Oblak érsek szentelt fel 1989-ben számos hívő és az állam képviselőinek jelenlétében.
  • A város központjában áll a városi múzeum, mely Biograd és környékének gazdag történelmi és kulturális emlékeit mutatja be. Maga az elhelyezésére szolgáló épület is kulturális emlék, mivel középkori romokon épült a 18. század végén és a 19. század elején. Hosszú ideig az I. Ferenc József által alapított Biogradi járás bírósága működött benne. A múzeum főbb kiállításai: régészeti gyűjtemény, 16. századi hajóroncsokról származó leletek gyűjteménye, néprajzi gyűjtemény, történeti kiállítás és galéria. A 16. századi hajóroncsokról származó leletek gyűjteménye egyedülálló az egész Adria térségében. Több mint tízezer, főként velencei hajóroncsokból kiemelt tárgyat tartalmaz. A legtöbb tárgy egy 1583-ban a Biogradtól néhány mérföldre délre fekvő Gnalić-szigetnél elsüllyedt, árukkal telerakott velencei kereskedelmi hajóról származik, melyet egy murteri halász talált meg 1967-ben. Azóta több alkalommal volt vízi régészeti feltárás tárgya és számos felbecsülhetetlen értékű tárgyat mentettek ki róla.
  • Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt plébániatemploma a Biogradhoz tartozó Kosa – Torovi és Jankolovica településrészek hitéleti központja. A templomot 1987-ben kezdték építeni és 1988-ban szentelte fel Marijan Oblak zárai érsek. Modern, harmonikus épület, homlokzatán markáns kétnyílású harangtoronnyal, északi oldalához csatlakozó pasztorális központtal és plébániaházzal. Szembemiséző oltára, szentségtartója, keresztelőmedencéje és két szenteltvíztartója kőből készült.
  • A Szent Antal templomot a 19. század közepén építették. Abban az időben a tengerparton, a mélyen benyúló Jaz-öböl szélén állt. Az öblöt a 20. század elején feltöltötték és családi házakat építettek rá. A 20. század második felére a templom már alacsonyabb szinten állt a környező terepnél. Az egyhajós épületet fából ácsolt tetőzet, félköríves apszisát félkupola alakú boltozat fedi. Kívülről kőlapokkal burkolták. Homlokzatát a jellegzetesen dalmát típusú harangépítmény uralja. A templomot a 20. század végén teljesen megújították.
  • A Szent Rókus templom a 16. század végén és a 17. század elején épült a járványoktól védelmező szent tiszteletére. Első írásos említése 1653-ban történt amikor Ivan Senjanin felesége Franica olajfáinak terméséből adományoz számára. Egyedülálló épület két oldalsó ablakkal, homlokzatán harangépítménnyel. Legértékesebb berendezési tárgya az aranyozott barokk 18. századi oltár. A templomot a 20. század közepéig kőfal övezte, melybe néhány, a középkori biogradi templomból származó faragott kőtöredék is be volt falazva.
  • Az 1885-ben épített világítótorony közelében találhatók a középkori Szent Katalin templom romjai. Magát a templomot egy az ókortól a 20. századig használt kőbánya feletti sziklára építették. Egyhajós épület volt félköríves apszissal. Homlokzata a bányászati tevékenység következtében leomlott. Félköríves apszisa oldalt egyenes záródású, kis ablakokkal.
  • A városkapu a város középkori bejárata volt, majd a 16. századtól a 19. századig a megerősített település kapujaként szolgált. Miután Biogradot 1125-ben a velenceiek lerombolták az újjáépített települést a 16. században a szárazföld és a Jaz-öböl irányából védőfalakkal vették körül. A falakat három négyszögletes és egy ötszögű torony erősítette. A félköríves kapu felett Alvise Grimaninak Dalmácia és Albánia velencei kormányzójának címere és Biograd újjáépítését megörökítő felirata volt látható.
  • A Pašman-csatornában fekvő Babac-szigeten található a de Soppe család erődített nyári kastélya. A nyári kastélyból és gazdasági épületekből álló épületegyüttest a 15. század végén említik először, míg a 16. század végéról védőfalak és malom építéséról számol be egy írásos dokumentum. A védőfalak egy négyszögletes belső teret vesznek körül. A 16. század végén épített falakból a délnyugati rész és bástyája, valamint a reneszánsz homlokzat a bejárati kapuzattal és a de Soppe család címerével maradt meg legépebben. A közelében található a Szent András templom, amely bár korábban épült szerves részét képezte a család birtokának, melynek címere a homlokzatára van befalazva. Az épületegyüttes a török háborúk idején menedékhelyül szolgált a szárazföldi partvidék lakosságának. A megerősített nyári kastély kiemelkedő példája a Zára környéki nyaralóépítészetnek.
  • A vincés nővérek új kolostorát 1992. november 5-én szentelte fel Marijan Oblak püspök.